A Neretva-torkolata

A Neretva-torkolata

A Neretva torkolatja olyannyira elkápráztatja az embert vad, szokatlan kinézetével, hogy a látogató az első látogatás alkalmával megfeledkezik az evésről is, és csónakjában a mellékágak útvesztőjét járva megelégedne egy gyors szendviccsel is, hogy minél inkább a táj állandó változására összpontosíthasson. Azonban a Neretva torkolatja egyben földi paradicsom is, elsősorban a gasztronómiát kedvelők számára. Ugyanis, a Neretva torkolatjában a föld alatt, a földfelszínen, a vízben és levegőben egyedülálló kulináris csemegének számító fajok élnek.

 

A vidék elsőszámú különlegesség kétségtelenül az angolna. A Neretva-folyóban tenyésző angolnákban már Veszpáziánusz római császár is kedvét lelte, amiről a Vid településen feltárt régészeti maradványok is tanúskodnak. A minőségi halfelhozatalra a Neretva-folyó kristálytiszta vize is garancia: az idelátogatók igencsak elcsodálkoznak azon, hogy a helyi halászok ugyanazt a vizet isszák, amelyből halásznak.

 

Az angolnahalászat nagy hozzáértést és tapasztalatot igénylő művelet, mivel az angolna kígyószerű, fürge, síkos és igen ravasz teremtmény, amit mi sem támaszt alá jobban, mint hogy a csodával határos módon vándorolnak a Sargasso-tengeri ivóhelyüktől egészen a Neretváig. A legnagyobb példányok mindig a nőstények, a hímek akár kétszer kisebbek. Az őszi angolna kövérebb, zsírosabb, a tavaszi fogás értékesebb a hozzáértők számára.

 

A szakszerű elkészítésnél azonban mégiscsak az angolna zsírossága jelent garanciát a szaftos húsra. Az angolna valószínűleg 5-10 centis nyársra feltűzdelve, nyárson sütve a legízletesebb. A lassanként leolvadó zsiradék átjárja az inasabb részeket, a maradékot pedig lecsöpögtetik. Az angolnát roston is sütik, illetve brodettót főznek belőle. A vörös brujetbe az angolna mellé a torkolat másik specialitása, jóféle békahús is kerül. Ezt a kínálatot a vidéken honos vadkacsa és szárcsa teszi teljessé.

De a Neretva torkolatja általában véve is Horvátország egyik legtermékenyebb vidéke, legfőképp a zöldség, gyümölcs (főként mandarin és szőlő) és gabonafélék tekintetében, így e vidéken egyáltalán nem szokatlan az évi kettő, vagy akár három betakarítás sem. A növények szinte szemmel láthatóan nőnek, vízben és napfényben sosincs hiány, a természet látványos ereje a torkolatban minden évszakban megmutatkozik.